A nem-panaszkodás gyakorlása az egyik legnehezebb gyakorlat, de a leghamarabb gyümölcsöt hozó is egyben. Valószínűleg, betalálva érzed majd magad. Nem baj! Sőt! Az első lépés, ha már felismered, hogy Te is panaszkodsz. Akkor tudsz majd változtatni, akkor tudod kicserélni a negatív programot pozitívra, ha tudod, hogy jelenleg a negatív vágányon vagy. Nagy divat -különösen hazánkban-, hogy az emberek versenyt futnak, kinek rosszabb.. Licitálnak a “kijutott” rossz sorsokkal.
Ami benned, az körülötted
Fontos megérteni: megvan a képességünk, hogy olyan életet teremtsünk magunknak, amilyet csak szeretnénk! Ha a panaszkodást küldöd ki magadból (az Univerzum felé), akkor azt is kapod meg, amire majd újra panaszkodhatsz. AMI BENNED, AZ KÖRÜLÖTTED. Ha a pozitív és a jó dolgokat árasztod magadból, akkor az örömteli dolgokban fogsz bővelkedni, az lesz körülötted.
Miről szól a panaszkodás? Tehetetlenségről, tétlenségről. Egyfajta felelősséghárítás. Nem visz közelebb a megoldáshoz, se távolabb a problémától. A panaszkodás akadályozza a fejlődésésedet.
Ahogy kint úgy bent, és ahogy bent, úgy kint
Tehát, mindent mi teremtünk magunkban (bent), ami körülöttünk megnyilvánul (kint). És minden, ami körülöttünk megnyilvánult, azt mi teremtettük egyszer saját magunkban. Tehát mi, egyszemélyben felelősek vagyunk az életünk minden történéséért. Az ok én vagyOK. A TEREMTŐ ERŐNKET a panaszkodással ÖNMAGUNK ELLEN FORDÍTJUK (ahimsa: ne árts magadnak). Ez egy negatív energia, ami az önsajnálatból táplálkozik, az azonosulásból, a “szegény én” magatartásából.
Ha a környezetem felé folyton azt közvetítem, hogy engem mindenki bánt, én sajnálatra méltó vagyok, akkor ezért cserébe semmi mást nem kapok, csak a szeretetnek és a figyelemnek az ILLÚZIÓJÁT, de a felelősség elismerését nem. Ha a figyelmünket a negatív élményeinkre helyezzük, erről beszélünk folyton, akkor ezeknek az élményeknek a negatív hatását erősítjük. Így rövid időn belül testi tünetekkel, betegségekkel is lehet számolni. És mivel hasonló hasonlót vonz (embert barátjáról.. zsák a foltját..) beegyűjtjük magunk köré azokat az embereket, akik hasonlóan, negatívan gondolkodnak. Így esélyünk sem lesz arra, hogy meglássuk az életben a jó dolgokat és fejlődni tudjunk, boldogok legyünk.
Ha beleragadunk, akkor konzerválhatjuk az állapotunkat.
Ahol a figyelem, ott az energia és ahol az energia, azt élteted
Ha Te folyton a negatív dolgokra figyelsz, akkor ennek adsz energiát, és ezt építed. Egy ilyen életet építesz. Nem lenne érdemes inkább egy boldog élet építésével foglalkozni?
Tedd fel magadnak a kérdésT: Te tényleg az az ember akarsz lenni, akit folyton sajnálni kell? Aki nem tudja irányítani az életét? Akivel mindig kibabrál a sors? Tényleg azt szeretnéd, hogy ebbe az állapotba beleragadj? Vagy inkább azt szeretnéd, hogy olyan embernek tartsanak (illetve a legfontosabb – hogy Te tartsd magadat olyannak), aki a kezébe tudja venni a sorsa irányítását? Aki a körülmények ellenére is győztes és boldog tud lenni? Ha az utóbbi voksolsz, akkor HAGYD ABBA A PANASZKODÁST! 🙂 (Itt felhívnám a figyelmet, hogy nem minden panaszt kell elengedni. Ha valami nagy fájdalom vagy veszteség ért, akkor természetesen annak figyelmet kell szentelni és feldolgozni, akár egy segítővel. Elengedni azt a panaszkodást érdemes, amikor olyan dolgok miatt zsörtölődünk, amin nem tudunk változtatni, amire nincs ráhatásunk, mégis vég nélkül áradozunk róla. Ilyen pl. a forgalmi dugó, a sorbanállás, az áremelkedések, az időjárás, stb.)
Könnyű? Nem. Nagyon nem. De kezdd el már ma a gyakorlást! Segítségedre lehet a gyakorlásban egy karkötő (a legjobb erre a célra egy ásványkarkötő). A karkötő emlékeztet majd Téged mindig arra, hogy mi a helyes út. A karkötő emlékeztet, hogy ne panaszkodj! (Később más programokat is adunk neki).
Tartsd tisztán az elméd!
Vizsgáld magad egész nap, amennyire ez csak lehetséges. Amint panaszkodás hagyná el a szád, állj meg akár a mondat közepén! Ne folytasd! Mondd ki magadban, hogy ÉSZREVETTELEK, és most ELENGEDLEK! A haladó szint, ha már a gondolataidban sem jelenik meg az elégedetlenkedés igénye. Amikor nyakon csíped magad, hogy panaszkodsz, TEDD A KARKÖTŐDET ÁT A MÁSIK KEZEDRE, ezzel is tudatosítsd a panaszkodás megtörténtét. Nézz a karkötődre, és legyen mellette a gondolat, hogy most már TISZTÁN TARTOM AZ ELMÉM. Keress egy pozitív, kellemes gondolatot, vidd arra a fókuszod! Ha megint kicsúszik a panaszkodás, akkor megint át kell rakni a karkötőt a másik kezedre és újból kezdeni a “nem-panaszkodást”.
Kb. 1-2 hét után már nem lesz olyan megerőltető, de az elején önuralomra lesz szükséged. Utána már az lesz a természetes, hogy pozitívan, hálával látod a világot. Előfordulnak hullámhegyek és -völgyek. Ez természetes. Néha nagyon jól fogod tudni tartani magad, néha pedig elönt a panaszkodás. Nem baj, minden nap újra lehet kezdeni a gyakorlást.
Van még egy dolog: hogy fog erre reagálni a környezeted? Aki megszokta már, hogy “olyan jókat panaszkodunk együtt”, akikkel eddig adtátok egymás alá a lovat, most Te nem adod. Ha olyan az illető, hogy megértené, mondd meg neki, hogy ez egy gyakorlat, és Te most szeretnél elköteleződni a pozitív gondolatok mellett. Ha nem olyan az illető, aki ezt megértené, akkor csak hallgasd meg az ő panaszkodását, de kérlek, ne engedd, hogy Téged is berántson. Hallgasd meg őt, és mondj annyit, hogy “megértelek” vagy bármi semlegeset, amivel ő sem hergeli jobban bele magát. Vagy az még jobb, ha kérdést teszel fel neki: és mit gondolsz, fog ez változni?
Ami váratlanul érhet majd, hogy nem fogják érteni, mi történt Veled. “Eddig olyan normális volt!” Egyesek lehet, hogy megsértve érzik majd magukat, hogy nem állsz be Te is a sorba. Nem baj, az ő dolguk. Ez most meg a Tied. “Barátságok” is meginoghatnak ilyen okokból, mert nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Te nem nyavalyogsz egész nap, mint ők, hanem elkezdenek jóra fordulni a dolgaid (emiatt pedig lehet, hogy irigykedni fognak). A “jó” hír az, hogy kb. 5 perc alatt vissza tudsz rázódni a panaszkodásba (a jól ismert, negatív vágányra), ha mégis azt az utat választanád! 🙂
Amire még figyelmes leszel pár nap gyakorlás után, hogy mennyi ember van a környezetedben, aki panaszkodik. Lehet, hogy ez eddig fel sem tűnt! Mert eddig ez volt a természetes, a megszokott. Észre fogod venni magadon, hogy ez elkezd zavarni, és nem akarod majd, hogy végiggázoljanak koszos lábbal az új, tiszta szőnyegeden (elméden). Igyekezz most ebben a megerősítő időszakban kerülni azokat, akikből árad az elégedetlenkedés. A családtagokkal nyilván ezt nehezebb megtenni, inkább olyanokra gondolok, mint a szomszéd néni, aki azért minden találkozásnál egy jó nagy adag panaszcunamit zúdít rád. Ő kikerülhető/leszerelhető. Lehet, hogy aznap úgy indultál el otthonról, hogy milyen szép ez a nap, aztán belevisz a panaszkodásba észrevétlenül, mert ő az igazát akarja megerősíttetni valakivel, és bumm, már nem is olyan jó ez a nap.. Ne akarj csupán megfelelési kényszerből Te is mondani pár elismerő elégedetlenkedést másoknak. (Jajj, mit fog szólni, ha nem kommentálom, hogy bizony, ez szörnyű, megint drágább a krumpli kilója! – Mindegy, mit fog szólni! :))
Ha valamiért mégsem megy, hogy elengedd a folytonos panaszkodást, keress bátran, és ránézünk az okára, és együtt elkezdjük kiépíteni az új, boldog életedet!
Bejelentkezés itt: https://szivutja.com/kapcsolat/
Jó gyakorlást, fogd fel egy játéknak! Karkötőket fel!
Szép, panaszkodásmentes napot kívánok,
Melinda
1 thought on “Csendesítsd le a panaszkodást!”
Comments are closed.