#szabadság #szabadítsdfelönmagad #lépjkiabörtönből #éljszabadon
A szabadság mint börtön, a szabadság mint tágasság
A szabadság mint börtön…“Hogy mi? De hisz’ ez a két dolog ellentmond egymásnak!” – mondhatnád. Pedig én nem kevés olyan esetet látok, ahol épp az egyén túlzott szabadsága okozza az egy helyben toporgást, a mozdulatlanságot. Már nyitva vannak a börtönkapuk, de az illető nem tud kijönni a cellájából. És hogy miért? Mert a túlon túl nagy szabadság félelmetes is lehet!
Valójában nem magától a szabadságtól félünk, hanem a felelősségtől, ami ilyenkor ránk hárul.
Különösen erőteljesen mutatkozhat meg ez a jelenség akkor, ha korábban túlkontrollált helyzetben éltünk vagy dolgoztunk. Ha a szüleink, nagyszüleink, párunk, tanáraink, főnökeink mindent megszabdtak nekünk, akkor hiába nyílnak ki az ajtók, nem fogunk merni egykönnyen kilépni. Ha pedig ki is lépünk, egy idő után azt kívánjuk, hogy bárcsak visszamehetnék a “börtönbe”, az előző munkahelyre, ahol keretek voltak. Hőbörögtem ugyan a körülmények miatt, de az legalább egy keretrendszert adott, ahol minden meg volt mondva, hogy mit hogyan kell csinálni, attól eltérni nem lehetett, de épp ez jelentette a biztonságot. Ott legalább másé volt a felelősség…
Másé a felelősség, hogy elvigye a balhét, úgy érzed, hogy nem jó az életed… Te felteheted a kezeidet, neked ehhez semmi közöd, csak egy áldozat vagy, és áldozatként tehetetlen a hatalommal szemben. Na de mi van, ha neked is van hatalmad? És mi van, ha ezt a hatalmat arra is fordíthatod, hogy az életed jobb irányt vegyen?
Egy kontrollos környezetből kikerült egyén esetén előfordulhat az alábbi:
– Megvan a szabadság, az illető először örül, aztán kétségbeesik, hogy mit kezdjen magával, mit kezdjen a hatalmas szabadságával (pl. vállalkozó lesz beosztottból, vagy kikerül anya irányítása alól), majd kudarcot vall, és visszamenekül a kontrollos helyzetbe.
Majd újra észreveszi, hogy abban a helyzetben nem érzi jól magát, újra megteremti a szabadságát, és itt jön a nagy vízválasztó: képes lesz-e ezek után a saját lábára állni, és megtanítani önmagának felállítani a kereteket, a saját kereteit vagy sem.
Ha nem, akkor újraindul a kör, amíg meg nem fejlődi önmagát. El lehet vele pár évet vagy életet bohóckodni.
A szabadság mint örömteli tágasság
De ne felejtsük el, hogy ha ezt sikerül megfejlődni, a szabadság többé nem jelenthet börtönt, csakis a színtiszta tágasságot, ahol én irányítom az életem a csodák felé! És ez az irányítás már nem lesz félelmetes, mert megtanultam, hogyan csináljam ezt. A tanuláshoz mindig érdemes segítőket bevonni, mert attól, hogy szabad vagy, nem azt jelenti, hogy egyedül is kell lenned! Nem azt jelenti, hogy mindent egyedül kell megoldanod! De ez a segítség partneri együttműködés legyen, ne pedig újra egy alárendelt szerep!
Könnyű felszabadulást, annak, aki kéri!
Jorzsits Melinda
parapszichológus, ThetaHealing konzulens
