#szabadság #szabadítsdfelönmagad #lépjkiabörtönből #éljszabadon
A börtön illúziója. Bűntudat vs. szabadságtudat. Megváltás: tudatváltás
Az előző részekben említettem jó pár okot, hogy miért érezheti az ember börtönben magát:
1. rész: Lejárt idejű fogadalmak, eskük, ígéretek
2. rész: Test mint börtön
3. rész: A szabadság ijesztő korlátlansága
4. rész: Korlátozó, negatív hitrendszerek, meggyőződések, programok
5. rész: Bűntudat érzése
Sok-sok bejegyzést lehetne még írni arról, hogy mik azok a dolgok, amik börtönben tartanak. Mindenkinél egyénileg meg lehet nézni, hogy őt mi tartja a saját maga börtönében, és fel lehet oldani a hozzá kötődő blokkokat. Ezzel lehet keveset is foglalkozni és sokat is, éveken át, mert mindig fogunk találni okot rá, hogy miért nem tesszük ki a lábunkat a börtönből.
A kilépés akkor jön el, ha tudatot váltunk.
A BŰNtudatot lecseréljük SZABADSÁGságtudatra.
Ehhez lehet, hogy sok év terápiát vesz valaki igénybe, és az is rendben van. Neki még ez a hitrendszere, hogy sokáig kell szenvedni, minden egyes beragadt blokkot ki kell szedni, enélkül nem lehet kilépni a fogságból. Kiszedheti az összeset (ha egyáltalán ez lehetséges, hogy van egyszer ennek vége is :)), de számára is csak akkor jön el a MEGVÁLTÁS, ha bekövetkezik benne a TUDATVÁLTÁS.
És van az az út is, hogy “egyszerűen” csak rájövök, hogy szabad vagyok. Hogy mindig is az voltam, és rajtam múlik, élek-e vele. Ehhez néha elég egy olyan mondatot hallanunk, ami mélyen betalál és azonnali tudatváltást hoz. Amikor leesik a tantusz, hogy a börtön is illúzió, és az is, hogy raboskodnom kell.
Bennem ilyen tudatváltást hozott anno a német irodalom egyik remeke, Franz Kafka ‘A per’ című műve. Ha valaki olvasta, akkor biztos érti, miről beszélek. Aki nem olvasta, ajánlom figyelmébe (na nem egy könnyed kis regényke, a strandra ne ezt vidd 
Vigyázat, spoiler.).
Kafka ironikus és groteszk látásmódján keresztül ábrázolja a bűn és bűnhődés, törvény és törvénytelenség, bíróság és ítélet rejtelmes kérdéseit.
A főszereplőt, Josef K.-t egy reggel ártatlanul letartóztatják. Közlik vele, hogy bár le van tartóztatva, bemehet a munkahelyére, elláthatja a kötelességeit, ugyanúgy élheti az életét, mint korábban. Ezzel kezdetét veszi Josef K. kálváriája az érthetetlen és zűrzavaros történések és a felfoghatatlan, titokba zárt törvények útvesztőjében. A legfontosabb kérdés, hogy K.-t mivel vádolják, mit követhetett el, sosem derül ki, mintha egyáltalán nem lenne lényeges. Az egész életén eluralkodott a szenvedés, folyton a peren jár az esze, és azon, hogyan szabadulhatna meg, hogyan születhetne számára felmentő ítélet.
A mű legfontosabb része, mikor K. egy olasz ügyfélnek meg akarja mutatni a dómot, és a dómnál találkozik a pappal.
A pap magához inti K.-t és azt mondja, rosszul áll a pere, bűnét bizonyítottnak tekintik. Egy példázatot mond el K.-nak a Törvény kapujában álló őrről és egy messziről érkezett emberről, aki bebocsátást kér a Törvény hajlékába.
“De a kapuőr azt mondja, hogy most nem engedheti be. A férfi gondolkozik, s aztán megkérdezi, hogy hát akkor később beléphet-e majd. – Meglehet – mondja az őr -, de most nem. – Mivel a Törvény kapuja nyitva áll, mint mindig, a férfi lehajol, hogy belessen a kapun. Amikor az őr ezt észreveszi, nevet, és azt mondja: – Ha annyira csábít, kíséreld meg, eredj be a tilalmam ellenére. De jegyezd meg: én hatalmas vagyok. S nem vagyok más, csak a legkisebb kapuőr.”
A férfi egy zsámolyra ül a kapu mellé. Úgy dönt, hogy inkább vár, amíg engedélyt nem kap a belépésre. Ott ül és vár napokig, majd évekig. Várja a bebocsátást, részt vesz kihallgatásokon, mindenét arra költi, hogy megvesztegesse a kapuőrt.
“Az ugyan mindent elfogad, de közben azt mondja: – Csak azért fogadom el, hogy azt ne hidd: valamit elmulasztottál.
A sok-sok év során a férfi szinte szakadatlanul figyeli az őrt. Megfeledkezik a többi őrről, s úgy érzi, csak ez az első őr akadályozza meg belépését a Törvény hajlékába. Az első években hangosan átkozza a szerencsétlen véletlent, később, ahogy öregszik, már csak magában dünnyög. Gyerekessé válik, s mivel éveken át tanulmányozta a kapuőrt, s már szőrmegallérja bolháit is ismeri, még a bolháknak is könyörög, hogy segítsenek rajta, bírják jobb belátásra az őrt. Végül meggyengül a szeme világa, s nem tudja, valóban sötétedik-e körülötte, vagy csak a szeme káprázik. Ám most egyszerre fényt lát a sötétben, kiolthatatlan fény árad a Törvény kapujából. Most már nem sokáig él. Halála előtt kérdéssé sűrűsödnek agyában az itt töltött egész idő tapasztalatai; ezt a kérdést eddig még sosem tette föl a kapuőrnek. Int neki, mert merevedő teste már fölegyenesedni sem tud. Az őrnek mélyen le kell hajolnia hozzá, mert a nagyságkülönbség nagyon megváltozott a férfi kárára. – Mit akarsz még most is megtudni? – kérdezi a kapuőr. – Telhetetlen vagy. – Mindenki a Törvényre törekszik – mondja a férfi -, mi az oka, hogy e sok-sok év alatt senki sem kért rajtam kívül bebocsátást? – Az őr látja, hogy a férfi már a végét járja, s hogy elhaló hallását még elérje a szó, üvöltve mondja: – Itt nem mehetett be senki más, mert ezt a bejáratot csak neked szánták. Most megyek és becsukom.”
Meghallva ezt a történetet kezd leesni a tantusz Joseph K.-nak. A pappal való beszélgetése így folytatódik:
“Előbb te értsd meg, ki vagyok én – mondta a pap. – Te vagy a börtönkáplán – mondta K., és közelebb ment a paphoz; nem kellett azonnal visszatérnie a bankba, ahogy állította, maradhatott még nyugodtan. – Vagyis a bíróság tagja vagyok – mondta a pap. – Miért is akarnék hát tőled valamit? A bíróság semmit sem akar tőled. Befogad, ha jössz, és elbocsát, ha távozol.”
A fenti összefoglalóból 3 mondat, amit értsünk meg:
1. A KAPU MINDIG NYITVA ÁLL
Bármikor bemehetett volna rajta az illető, nem volt sosem zárva. Az őr csak elmondja, hogy ő tiltja, de ez csak egy mondat. Valójában nem tartóztatná fel az illetőt, de ő meg se próbál átmenni a “hatalmon”.
Vizsgáld meg, hogy te minek és kinek adsz hatalmat önmagad felett, az életed felett! Ha akarsz, már ma kisétálhatsz a szabad levegőre! Mindig van választás! Ha azt hiszed nincs, akkor is van. Néha ehhez jól jön egy külső szemlélő, hogy rávezessen: van élet a fejedben lévő gondolatokon kívül!
2. AZT A KAPUT CSAK NEKED SZÁNTÁK
Ez a kapu neked van, a te életedben jelen lévő választóvonalat szimbolizálja. Az egyik oldalán a fogvatartottság van, a másikon a szabadság. Mindenkinek mást jelent ez a kapu, de a tiéd csak neked van felállítva. Érted van, és lehetőséged is van átmenni rajta. Szóval van egy kapud, jó ezt tudni!
3. A BÍRÓSÁG SEMMIT SEM AKAR TŐLED. BEFOGAD, HA JÖSSZ, ÉS ELBOCSÁT, HA TÁVOZOL.
Itt olvasható az bűnösség illúziójának tökéletes megfogalmazása. Mit hittél el, mit hitettek el veled? (Hitrendszerek, programok, minták, generációs örökség).
Mit fogsz fel a valóságodnak? Tudnod kell, hogy a valóságod megváltoztatható. Ehhez a tudatosságod kell fejleszteni, és ha már tudatos vagy, jelen vagy, akkor pedig mindig olyan gondolatok, érzések, cselekedetek és szavak mellett dönteni, amelyek a boldogságot, a szabadságot, a szeretetet és a bőséget vonzzák az életedbe (tudatos teremtés).
Szabadítsátok fel magatokat!
Jorzsits Melinda
parapszchológus, ThetaHealing konzulens, és hajdani német nyelv és német irodalom szakos tanár
